​  Gyógyszerek áttekintése

​  A kezelés várható eredményei

​  Gyógyszerszedési fegyelem

HIV-diagnózist kapni ma már sokkal másabb, mint 30, 20 vagy akár 10 évvel ezelőtt volt. A HIV mára egy kezelhető, nagyon jól menedzselhető egészségügyi állapottá szelídült, amely sok más krónikus betegséghez hasonlóan napi gyógyszerszedést és évi egy-két szakorvosi látogatást igényel.

A kutatási eredményeken alapuló bizonyítékok azt mutatják, hogy jelentős hosszútávú előnye van annak, ha a HIV-kezelést a diagnózist követően a lehető leghamarabb elkezded, így a vírusszámod is hamarabb válik határérték alattivá (nullássá), aminek hatására a HIV-et még szexuális úton sem tudod továbbadni (N=Z).

A gyógyszeres kezelésre a leggyakrabban antiretrovirális kezelésként (Antiretroviral Therapy; ART) hivatkoznak, de az is előfordul, hogy nagy hatékonyságú antiretrovirális kezelésként (Highly Active Antiretroviral Therapy; HAART) vagy kombinált antiretrovirális kezelésként (combination Antiretroviral Therapy; cART) utalnak rá. A Pozitív Szemmel felületein mi a leggyakrabban használt változatot, az antiretrovirális kezelést használjuk.

Az antiretrovirális kezelés a hosszú távú elköteleződésedet, általában napi 1, ritkább esetben napi 2 gyógyszer (vagyis két vagy három hatóanyag kombinációjának) élethosszig tartó szedését jelenti, mivel a mai ismereteink szerint egyetlen olyan gyógyszer sincs, amelyik maradéktalanul gátolni tudja a HIV sokszorozódását. Ahogy az is tény, hogy a fertőzés korai stádiumában a hosszú élettartamú memóriasejtek is fertőződnek, így a vírust a szervezetből teljesen kiirtani nem lehet.

Az antiretrovirális kezelés célja, hogy:

​ a vírus mennyiségét a lehető leghamarabb tartósan határérték alatti (nullás) szintre csökkentse, hogy a HIV-fertőzés progresszióját (előrehaladását) megállítsa;

​ az immunrendszer egészséges állapotát a CD4-sejtek számának növelésével helyreállítsa;

​ a HIV terjedését megállítsa azáltal, hogy a HIV-vel élő vírusszámát határérték alatti (nullás) szintre csökkenti, hogy a HIV még szexuális úton se legyen továbbadható;

​ a lelki egészséget javítsa azáltal, hogy megteremti a lehetőségét, hogy egy HIV-vel élő ugyanolyan hosszú, produktív és egészséges életet éljen, mintha nem lenne HIV-vel élő.

NRTI-k (nukleozid/nukleotid reverz transzkriptáz inhibitorok)

(abacavir, emtricitabin, lamivudin, tenofovir dizoproxil-fumarát, zidovudin)

A HIV egy transzkriptáz nevű enzimet használ arra, hogy másolatot készítsen magáról a szervezetben. Az NRTI-k megakadályozzák, hogy ez az enzim lehetővé tegye a vírus számára ezt a folyamatot. A legrégebben kifejlesztett gyógyszerek közé tartoznak, szájon át szedve jól felszívódnak, a vesén keresztül távoznak a szervezetből.

NNRTI-k (nem-nukleozid reverz transzkriptáz inhibitorok)

(doravirin, efavirenz, etravirin, nevirapin, rilpivirin)

Az NNRTI-k ugyanabban az életciklusban támadják a vírust, mint az NRTI-k, csak más mechanizmussal, azaz kémiailag azon a ponton történik a támadás, ahol az RNS DNS-sé átíródna. Különlegességük, hogy kisebb molekulaméretüknek köszönhetően átjutnak a vér-agy gáton, és a szervezetben olyan helyekre is (pl. agyvíz) elérnek, ami más gyógyszerek számára elérhetetlen, miközben a HIV ott is jelen lehet. Az NNRTI-k és az NRTI-k kombinálása igen hatékonyan gátolja a vírus replikációját, ezért gyakran együtt szokták őket alkalmazni.

Proteáz inhibitorok

(ritonavir, amprenavir, darunavir)

A proteáz inhibitor vegyületcsoport jelentősen megváltoztatta a HIV-betegség kezelési lehetőségeit. A HIV proteáz az az enzim, ami segíti fertőzőképessé tenni a HIV viriont, vagyis a sejteken kívüli vírusrészecskét. Ezek a vegyületek a proteáz enzim aktív helyére kötődnek és gátolják annak működését. A proteáz inhibitorok a máj P450 citokrom enzimjei segítségével bomlanak le, így kevéssé toxikusak a szervezet számára.

Fúziós inhibitorok

(enfuvirtid)

A sikeres szaporodáshoz a HIV-nek be kell jutnia a CD4-sejtbe egy fúziónak nevezett folyamat során. A fúziógátlók olyan gyógyszerek, amelyek megakadályozzák, hogy a HIV bejusson az általa megcélzott CD4-sejtekbe. Tekintettel arra, hogy a betegek számára kedvezőtlen az adagolás módja (injekció), a szer kiszorult a gyakorlatból.

CCR5 inhibitorok

(maraviroc)

Ahhoz, hogy a HIV bejusson egy sejtbe, először egy speciális receptorhoz kell kötődnie a sejt felszínén. Az egyik ilyen receptor a CCR5 ko-receptor. A CCR5-antagonisták olyan gyógyszerek, amelyek blokkolják a CCR5 ko-receptort, megakadályozva a HIV fehérvérsejtekhez való kapcsolódását és a fehérvérsejtekbe való bejutását.

Integráz inhibitorok

(dolutegravir, raltegravir)

Az úgynevezett integráz enzimhez kötődve gátolják annak funkcióját, vagyis megakadályozzák, hogy a HIV RNS-ről készült kettős láncú DNS beépüljön a célsejt genetikai állományába. Az integráz inhibitorok esetében kevés gyógyszerkölcsönhatással kell számolni. Nagy előnyük, hogy a HIV-replikációt rövid idő (akár hetek) alatt képesek két nagyságrenddel csökkenteni.

Az immunrendszer helyreállítása azonban egyénenként eltérő lehet. A cél az, hogy a kezdeti CD4-sejtszám 50/μl-rel emelkedjen a gyógyszerszedés megkezdését követő fél éven belül. Átlagban 50-150-nel nő a CD4-sejtszám évente, amíg be nem áll egy állandó szintre. A kezdeti növekedés után a cél a CD4-sejtek számának szinten tartása.

A kezelés lehetséges mellékhatásai

A HIV antiretrovirális kezelése egy különösen bonyolult, egyensúlyt teremtő tevékenység: a vírusszám csökkenését eredményező kezelés előnyei és az esetleges mellékhatások hátrányai mellett – bármely más gyógyszerhez hasonlóan – az antretrovirális kezelés is okozhat mellékhatásokat. 

A mellékhatások nem mindenkinél jelentkeznek és nem is feltétlenül ugyanazok. Sőt, nagyon sokan arról számolnak be, hogy egyáltalán nem tapasztalnak semmilyen mellékhatást. Ha mégis jelentkeznek mellékhatások, akkor két csoportra, akut (korai) vagy krónikus (hosszan tartó) mellékhatásokra oszthatók.

Az akut mellékhatások (gyakran a gyógyszer bevétele után azonnal, vagy az első néhány napban jelentkezhetnek) lehetnek: hányinger, hasmenés, gyengeségérzet, allergiás reakciók, bőrkiütések, stb., melyek az esetek többségében fokozatosan enyhülnek, majd eltűnnek.

A krónikus mellékhatások (jellemzően hónapok alatt alakulnak ki) az enyhétől a súlyosabbig terjedhetnek. Ilyenek lehetnek a fejfájás; a rendszeresen visszatérő hasmenés; a veseműködés lassú csökkenése; a májműködés rendellenességei; extrém ritka esetben a zsír rendellenes újraeloszlása a testben; enyhe alvászavarok.

A legújabb gyógyszereknél sokkal kevesebb mellékhatás miatt kell aggódnod. Ha mégis tapasztalsz valamilyen mellékhatást, akkor feltétlenül konzultálj a kezelőorvosoddal.